3. I wish I could be stronger

Lassan egy hete, hogy nálunk van a chip. Igazából ez a legnagyobb probléma, hogy nálunk van, nem pedig Japánban. Idegesen járkáltam körbe a konyhában. Ahány átszállássál jutnánk el, annyiszor le is buknánk. Minden lehetséges verziót átgondoltunk, de az összes kockázatos. Az utolsó lehetőségünk a magánrepülőgép maradt. De még több időt vesztünk az egész procedúrával. Már szóltam Susan-nek, hogy intézkedjen, de bonyolultabb mint gondoltam. Ez nem olyan beütöm Ebay-en és egy hét múlva itt van kaliberű dolog. Sajnos. Mérgemben földhöz vágtam a kezemben tartott poharat, ami szilánkokra tört. Felkaptam a széken heverő bőrdzsekit és a következő pillanatban már az úton száguldottam. Kint már teljesen besötétedett. A város fényei és a kocsiban terjengő nyomasztó csönd még inkább megalapozta a hangulatomat. Ez volt az a pillanat amikor úgy éreztem több teher van rajtam mint amennyit elbírok. Eddig mindig próbáltam magamnak bebeszélni, hogy szeretem amit csinálok, és részben igaz is, de egyértelműen lehetetlen eufóriát érezni ha elveszed egy ember életét. Fikarcnyi örömöt sem lelek munkám ezen részében, csak megszoktam. De ha csak a lányt a raktárból hoznánk fel példának, máris kiderülne, hogy van emberségem. Inkább hagytam volna, hogy elvigye ami kell nekem, minthogy megöljem. Persze ezt az oldalamat senki nem ismeri. Mennyire jelentéktelennek tűnik így minden. Jobbnak láttam visszafordulni. Szükségem lett volna egy hatalmas fürdőre. A körülbelül egy órás kiruccanásomnak hála hajnali egyre értem haza. Becsaptam magam mögött az ajtót és lerúgtam a lábamról a cipőt. A nappaliban égett a villany és a tv is halkan szólt. Tudtam mit, vagy inkább kit jelent ez.

-A pokolba is Ry, majdnem ugyanekkora házad van, nem akarsz néha ott is lenni?! -Kiáltottam be az előbb említett helyiségbe és kivettem egy dobozos kólát a hűtőszekrényből. 

-Szépen beszélj haver, vendéged van! -Hallottam válaszát.

-Te már rég nem számítasz vendégnek. -Fújtattam és a nappali felé vettem az irányt. 

-Mi az isten?! -Fakadtam ki mikor megpillantottam a nappaliban ülő személyt. 

-Igen, téged is jó újra látni. -Mondta gúnyosan.

-Ryan, leszel szíves valami magyarázatot adni?! Vagy akár te. -Böktem az ismeretlen lány felé. Talán az ismeretlen szó egy kicsit túlzás volt, főleg, hogy az utóbbi egy hétben a kelleténél többször furakodott be a gondolataimba.
-Ő itt Vanessa. -Mutatott a fotelben ülő lányra.
-És mit keres itt? -Intéztem szavaimat továbbra is barátom felé.
-Majd ő elmondja. Én megyek is, ez úgy is a te döntésed. -Mondta és már a kijárat felé tartott. Számat szólásra nyitottam de nem igazán tudtam hogyan lereagálni a helyzetet. Az ajtó becsukódott, talán még egy köszönés is elhangzott, nem figyeltem.
-Lenne egy ajánlatom. -Kezdett bele mondandójába. Szemeimet automatikusan megforgattam és hátradőltem. Felőlem a csillagokat is lehozhatja, ha a chip-ről van szó a válaszom úgyis nemleges lesz.
-Gondolom tisztában vagy vele, hogy Ed vissza fogja szerezni ami kell neki még mielőtt elhagyja az országot. Bármi áron. És ha rajta múlik, a kis magánrepülőtökre akár hónapokig is várhattok. Tudod jól, hogy megoldja. Ha kell megöl mindnyájatokat. De! Ha beleegyeztek a felkínált szerződésbe, mindenki jól jár.
-Nem érdekel semmilyen szerződés. -Feleltem tüntetően.
-Legalább hallgass végig. -Kérlelt.
-Miért olyan fontos ez neked? Meg úgy egyáltalán miért pont te jöttél ide?! -Kérdeztem fennhangon.
-Nem kell mindenről tudnod... -Motyogta lehajtott fejjel. Egy pillanatra megtörtnek látszott. De tényleg csak egy másodperc töredékéig.
-Hát akkor kösz, hogy benéztél. Körbevezetnélek még a házban meg minden de elég későre jár. Odasétált az ajtóhoz és belebújt ijesztően magas cipőjébe. Lassan végigvezettem rajta szememet. Nyugalom Justin.
-Pedig érdekelne. -Mosolygott rám. -Ígérem jó kislány leszek és egy szót sem szólok a szerződésről. -Tette hozzá. Nekilöktem a bejárati ajtónak, karjaimat pedig falként támasztottam arca két oldalán.
-Engem pedig érdekelne milyen vagy az ágyban, mégsem tépem le rólad a ruhát. -Suttogtam.
-Ne vegyél rá mérget, hogy ellenkeznék. -Lehelte és mellkasomnál fogva hátralökött. Kivágódott a bejárati ajtó, én pedig tisztán hallottam cipőjének halk koppanását amíg el nem ért a kapuig. Feltéptem az ajtót és valami irdatlan nagy hülyeség által vezérelve utána rohantam.
-Várj! -Kiáltottam.

Vanessa szemszöge. Az akció utáni este 22:00.

Arcomat hatalmas ütés érte. Automatikusan kaptam utána, és kezdtem el hátrálni.
-Te normális vagy?! -Üvöltöttem az előttem álló férfira miközben visszafojtottam könnyeimet.
-Ez volt az egyetlen esélyünk, TE voltál az egyetlen esélyünk! Van fogalmad róla mit jelent az, hogy elbuktunk?! Hogy is lenne, te soha nem tartoztál ebbe a világba. -Felelte lemondóan és lerogyott az egyik székbe.
-Vissza fogom szerezni. Miénk lesz a chip. Méghozzá teljes önszántukból fogják átadni, csak adj időt. Tartóztasd fel a szállítást. -Kérleltem.
-Hogy akarod megvalósítani?
-Mindenkinek van szíve. -Suttogtam és elhagytam a szobát. Átsétáltam ideiglenes kis kuckómban. Igazából semmi otthonos nem volt benne, az egyetlen személyes tárgyam egy kis ékszerdoboz volt az éjjeliszekrényen ami a pótágy mellett volt. Nagyjából ennyi, és a földön heverő bőröndöm tette ki a berendezést. Nem volt semmim, és senkim. Egy hónappal ezelőtt még tökéletes életem volt. Ironikus a rengeteg drága ruhadarab és elektronikai eszköz ebben a lepukkant szobában. Ennyim maradt, és ha nem szerzem vissza a chip-et, életem hátralévő részét így fogom eltölteni. Már ha életben hagynak.

~

Sziasztok Bieber manók! Meghoztam az új részt, ami gondolom magától értetődő. Itt már megtalálható volt egy töredéknyi szál a főszereplő lány szemszögéből, ami többször is elő fog fordulni, de persze leginkább Justinéból fog zajlani minden. Nem tudom van-e sejtésetek a visszatekintés és az előtte lévő rész közötti kapcsolatról. Gondolom van :). Nagyon hálás vagyok az eddig kapott kommentekért, a hosszabban kifejtett hozzászólások pedig többet jelent egy történet írónak mint hinnétek, úgyhogy mindent bele. Ha mégsem éreznétek úgy, hogy írtok pár szép, esetleg kritikus szót, én is kénytelen leszek bevezetni az xy komment után jön csak a következő rész taktikát! Köszönöm, hogy elolvastátok. Millió puszi.
Ancsi.