4. You don't know me

Ismét a nappaliban ücsörögtünk. Ezúttal nem vette a fáradtságot, hogy levegye cipőjét. Halkan kopogott annak sarkával. Tekintete szúrós volt, távolságtartó. Mintha én lennék megtisztelve az ő jelenlétével. Álla enyhén felszegve, ezzel is jelezve mennyire tele van önbizalommal. Tekintetem dekoltázsára vándorolt. Úristen de megdugnám.

-Azért hívtál vissza, hogy a mellemet bámulhasd? Esetleg azt hitted tényleg lefeküdnék veled? Vagy csak hajlandó vagy végighallgatni az ajánlatom és van benned annyi, hogy nem engedsz ki ilyenkor az utcára úgy, hogy kocsi nélkül vagyok? -Vonta fel szemöldökét. Még az is tökéletes volt. De, hogy mennyire bosszantó egy személyiség. Nem tudna egyszerűen kussolni és elém térdelni?!

-Maradjunk az első kettőnél. -Feleltem unottan.

-Ezek szerint te tényleg akkora tapló vagy, mint ahogy állítják.

-Tehát hallottál már rólam. -Vigyorogtam rá önelégülten. Persze, egyértelmű volt. Még a szomszédos államokban is ismerik a nevem.

-Hidd el, ha tehetném messzire elkerülném még az olyan embereket is akik szóba hoznak, nemhogy téged. -Hangjából sütött a gúny. Mondatához pedig még egy szemforgatás is társult.

-Auu ez most nagyon fájt. -Tettem szívemre a kezem miközben próbáltan elszörnyedt arckifejezést magamra erőltetni. Felálltam a fotelből és elindultam felfelé a lépcsőn, faképnél hagyva a csajt.

-Gondolom a vendégszeretetedről azért nem hallottam még semmit mert nem létezik! -Szólt utánam. Számat összeszorítva fordultam felé. Éreztem, hogy az adrenalinszintem az egekbe szökik.

-Lehet, hogy nem tolom a puccos kis segged alá a vetett ágyat és nem kínálgatlak hegyi ásványvízzel, de neked eleve a farkamat kellene csókolgatnod, hogy nem raklak ki az utcára. -Feleltem ingerülten. Megszeppenve nézett vissza rám, én pedig gondolatban hátba veregettem magam, hogy sikerült végre egy kicsit csonkítani ezen az iszonyatosan idegesítő stílusán.

-Én is így gondoltam. -Utaltam szótlanságára és elindultam felfelé a lépcsőn. Bementem a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót. Idegesen fürkésztem magam a tükörbe. Beletúrtam hajamba ami még késő este is tökéletesen állt. Mindenem megvan, kivéve a boldogságot. Jobban belegondolva soha nem voltam még igazán boldog. Sőt, szerintem még a közelében sem jártam. Teleengedtem a kádat forróvízzel, kivettem nadrágom zsebéből egy szál cigarettát, majd hagytam hogy többi ruhadarabommal együtt lekerüljön a testemről. A víz szinte égette a bőrömet. Torkomat átjárta a jól megszokott íz, amit a cigi okoz. Az egész fürdőszobát belengte a gőz és a füst keveréke. Talán most boldog vagyok? Vagy legalább gondtalan? Még viccnek is rossz a felvetés. Elnyomtam a kád melletti hamutálba a csikket és lemerültem a víz alá. Szemeimet kinyitottam a víz alatt, úgy néztem magam a kád feletti tükörben. Beteges. Visszajöttem a felszínre és kipattantam a vízből. Még arra sem vettem a fáradtságot, hogy leengedjem a vizet, majd Taylor megcsinálja. Megtöröltem hajam majd a törölközőt a derekamra csavarva hagytam el a helyet. futó pillantást vetettem a nappalira mielőtt bementem volna a hálószobába. Az egyetlen fényforrást a halkan zúgó tv adta, valami idióta szurikátákról szóló természetfilm ment. Letrappoltam a lépcsőn, ügyet sem vetve arra, hogy nem éppen örömmel látott vendégem alszik-e. Magzatpózban feküdt a kanapén, mikor elé sétáltam azonnal felült. Mintha zavarban lenne, hogy észrevettem ahogy aludni próbált.
-Felébresztettelek? -Kérdeztem csendesen. Félénken megrázta a fejét és lábait maga elé húzta. Szemei csillogtak a fáradtságtól. Mintha egy másik ember lenne előttem.
-Van pár vendégszobám. Talán kényelmesebb lenne mint a kanapé. -Mutattam az emelet felé.
-Köszönöm. -Motyogta. Kikapcsoltam a tv-t és felvezettem.
-Tessék. -Tártam ki előtte az ajtót. Halványan elmosolyodott, én pedig távozni készültem.
-Justin! -Szólt utánam.
-Igen? -Fordultam vissza. Leült az ágyra, egyenesen velem, én pedig beljebb sétáltam.

-Nem gondolod, hogy túlzás egy kicsit ami a két csapat között zajlik?
-Ez mégis milyen kérdés? -Kérdeztem. Idegesen hajamba túrtam.
-Úgy értem nézd csak meg. Hagytad, hogy nálad töltsem az éjszakát, pedig tudod honnan jövök. Bele se gondoltál, hogy valami hátsó szándékom van? Hogy begyógyszerezlek és szét szedek mindent amíg meg nem találom a chip-et? Vagy esetleg megöllek? -Mondandója elgondolkodtatott de ami azt illeti egyik sem fordult meg a fejemben. Pedig kellett volna
- A chip nincs a házban. Ennyire nem vagyok primitív. -Horkantam fel.
-És a többi érvem? -Kérdezte szemforgatva. Az ágy felé fordítottam a kis asztalnál lévő széket, aminek háttámlájára könyökölve néztem vele farkasszemet.
-Eredetileg úgy terveztem, hogy dugunk egyet és utána lelépsz. -Vontam meg a vállam.
-Ezt örömmel hallom. De nem válaszoltál a kérdésemre. Miért bíztál meg bennem Justin? Miért? -Cinikusan nevettem fel, amit láthatólag nem értékelt. Szemeim elsötétedtek miközben tekintetem övébe fúrtam.
-Mert tudom, hogy félsz tőlem. Még a kis főnököd sem merne az éjszaka közepén fölém állni és fejbe lőni. De tudhatnád, hogy ez nem így működik. Ne gondolkozz már úgy mint egy naiv átlagember! Úgy csinálsz mint aki nem érti ezt az egész "szakmát". Különben is, hogy a faszba kerültél bele ebbe a közegbe?
-Nem gondolkozok naiv átlagember módjára, csak nemes egyszerűséggel nem értem, hogy miért ne lehetne téged megölni. Mégis ki a fasznak képzeled te magad?! -Mérgemben kirúgtam magam alól a széket és egyenesen az ágy elé álltam, ezzel fölé tornyosulva. Erősen állára szorítva kényszerítettem, hogy rám nézzen.
-Te annál is hülyébb vagy mint gondoltam. Egyértelműen gőzöd sincs mit művelsz, arról pedig pláne fogalmad sincsen, hogy kivel állsz szemben. Egy kicsit nézz utána a múltamnak, és annak, hogy miket tettem. Nézz végig ezen a kibaszott házon, számold meg a halottak számát akik miattam vesztették életüket, vagy esetleg azokat a lányokat akik a mai napig várják, hogy megbasszam őket. Előbb jöjj rá ki is vagyok és utána játszd előttem a beképzelt, naiv kurvát.

~

Tudjátok miért kellett ennyit várni erre a részre? Mert összesen két komment érkezett az előző bejegyzéshez. Megjegyzem annak a kettőnek nagyon örültem. De akárhányszor úgy döntöttem, hogy neki állok írni, valami mindig visszarántott. Töredéknyi motivációm volt. És ez nem elég sajnos. Legtöbbeteknek fogalma sincsen, hogy mi bloggerek mennyit foglalkozunk egy résszel. Több órába telik mire valami publikálhatót varázsolok nektek és nagyon nagy szükségem van a visszajelzéseitekre. Lényeg, hogy remélem tetszett a rész, várom a kritikákat is♥
Puszi!

3. I wish I could be stronger

Lassan egy hete, hogy nálunk van a chip. Igazából ez a legnagyobb probléma, hogy nálunk van, nem pedig Japánban. Idegesen járkáltam körbe a konyhában. Ahány átszállássál jutnánk el, annyiszor le is buknánk. Minden lehetséges verziót átgondoltunk, de az összes kockázatos. Az utolsó lehetőségünk a magánrepülőgép maradt. De még több időt vesztünk az egész procedúrával. Már szóltam Susan-nek, hogy intézkedjen, de bonyolultabb mint gondoltam. Ez nem olyan beütöm Ebay-en és egy hét múlva itt van kaliberű dolog. Sajnos. Mérgemben földhöz vágtam a kezemben tartott poharat, ami szilánkokra tört. Felkaptam a széken heverő bőrdzsekit és a következő pillanatban már az úton száguldottam. Kint már teljesen besötétedett. A város fényei és a kocsiban terjengő nyomasztó csönd még inkább megalapozta a hangulatomat. Ez volt az a pillanat amikor úgy éreztem több teher van rajtam mint amennyit elbírok. Eddig mindig próbáltam magamnak bebeszélni, hogy szeretem amit csinálok, és részben igaz is, de egyértelműen lehetetlen eufóriát érezni ha elveszed egy ember életét. Fikarcnyi örömöt sem lelek munkám ezen részében, csak megszoktam. De ha csak a lányt a raktárból hoznánk fel példának, máris kiderülne, hogy van emberségem. Inkább hagytam volna, hogy elvigye ami kell nekem, minthogy megöljem. Persze ezt az oldalamat senki nem ismeri. Mennyire jelentéktelennek tűnik így minden. Jobbnak láttam visszafordulni. Szükségem lett volna egy hatalmas fürdőre. A körülbelül egy órás kiruccanásomnak hála hajnali egyre értem haza. Becsaptam magam mögött az ajtót és lerúgtam a lábamról a cipőt. A nappaliban égett a villany és a tv is halkan szólt. Tudtam mit, vagy inkább kit jelent ez.

-A pokolba is Ry, majdnem ugyanekkora házad van, nem akarsz néha ott is lenni?! -Kiáltottam be az előbb említett helyiségbe és kivettem egy dobozos kólát a hűtőszekrényből. 

-Szépen beszélj haver, vendéged van! -Hallottam válaszát.

-Te már rég nem számítasz vendégnek. -Fújtattam és a nappali felé vettem az irányt. 

-Mi az isten?! -Fakadtam ki mikor megpillantottam a nappaliban ülő személyt. 

-Igen, téged is jó újra látni. -Mondta gúnyosan.

-Ryan, leszel szíves valami magyarázatot adni?! Vagy akár te. -Böktem az ismeretlen lány felé. Talán az ismeretlen szó egy kicsit túlzás volt, főleg, hogy az utóbbi egy hétben a kelleténél többször furakodott be a gondolataimba.
-Ő itt Vanessa. -Mutatott a fotelben ülő lányra.
-És mit keres itt? -Intéztem szavaimat továbbra is barátom felé.
-Majd ő elmondja. Én megyek is, ez úgy is a te döntésed. -Mondta és már a kijárat felé tartott. Számat szólásra nyitottam de nem igazán tudtam hogyan lereagálni a helyzetet. Az ajtó becsukódott, talán még egy köszönés is elhangzott, nem figyeltem.
-Lenne egy ajánlatom. -Kezdett bele mondandójába. Szemeimet automatikusan megforgattam és hátradőltem. Felőlem a csillagokat is lehozhatja, ha a chip-ről van szó a válaszom úgyis nemleges lesz.
-Gondolom tisztában vagy vele, hogy Ed vissza fogja szerezni ami kell neki még mielőtt elhagyja az országot. Bármi áron. És ha rajta múlik, a kis magánrepülőtökre akár hónapokig is várhattok. Tudod jól, hogy megoldja. Ha kell megöl mindnyájatokat. De! Ha beleegyeztek a felkínált szerződésbe, mindenki jól jár.
-Nem érdekel semmilyen szerződés. -Feleltem tüntetően.
-Legalább hallgass végig. -Kérlelt.
-Miért olyan fontos ez neked? Meg úgy egyáltalán miért pont te jöttél ide?! -Kérdeztem fennhangon.
-Nem kell mindenről tudnod... -Motyogta lehajtott fejjel. Egy pillanatra megtörtnek látszott. De tényleg csak egy másodperc töredékéig.
-Hát akkor kösz, hogy benéztél. Körbevezetnélek még a házban meg minden de elég későre jár. Odasétált az ajtóhoz és belebújt ijesztően magas cipőjébe. Lassan végigvezettem rajta szememet. Nyugalom Justin.
-Pedig érdekelne. -Mosolygott rám. -Ígérem jó kislány leszek és egy szót sem szólok a szerződésről. -Tette hozzá. Nekilöktem a bejárati ajtónak, karjaimat pedig falként támasztottam arca két oldalán.
-Engem pedig érdekelne milyen vagy az ágyban, mégsem tépem le rólad a ruhát. -Suttogtam.
-Ne vegyél rá mérget, hogy ellenkeznék. -Lehelte és mellkasomnál fogva hátralökött. Kivágódott a bejárati ajtó, én pedig tisztán hallottam cipőjének halk koppanását amíg el nem ért a kapuig. Feltéptem az ajtót és valami irdatlan nagy hülyeség által vezérelve utána rohantam.
-Várj! -Kiáltottam.

Vanessa szemszöge. Az akció utáni este 22:00.

Arcomat hatalmas ütés érte. Automatikusan kaptam utána, és kezdtem el hátrálni.
-Te normális vagy?! -Üvöltöttem az előttem álló férfira miközben visszafojtottam könnyeimet.
-Ez volt az egyetlen esélyünk, TE voltál az egyetlen esélyünk! Van fogalmad róla mit jelent az, hogy elbuktunk?! Hogy is lenne, te soha nem tartoztál ebbe a világba. -Felelte lemondóan és lerogyott az egyik székbe.
-Vissza fogom szerezni. Miénk lesz a chip. Méghozzá teljes önszántukból fogják átadni, csak adj időt. Tartóztasd fel a szállítást. -Kérleltem.
-Hogy akarod megvalósítani?
-Mindenkinek van szíve. -Suttogtam és elhagytam a szobát. Átsétáltam ideiglenes kis kuckómban. Igazából semmi otthonos nem volt benne, az egyetlen személyes tárgyam egy kis ékszerdoboz volt az éjjeliszekrényen ami a pótágy mellett volt. Nagyjából ennyi, és a földön heverő bőröndöm tette ki a berendezést. Nem volt semmim, és senkim. Egy hónappal ezelőtt még tökéletes életem volt. Ironikus a rengeteg drága ruhadarab és elektronikai eszköz ebben a lepukkant szobában. Ennyim maradt, és ha nem szerzem vissza a chip-et, életem hátralévő részét így fogom eltölteni. Már ha életben hagynak.

~

Sziasztok Bieber manók! Meghoztam az új részt, ami gondolom magától értetődő. Itt már megtalálható volt egy töredéknyi szál a főszereplő lány szemszögéből, ami többször is elő fog fordulni, de persze leginkább Justinéból fog zajlani minden. Nem tudom van-e sejtésetek a visszatekintés és az előtte lévő rész közötti kapcsolatról. Gondolom van :). Nagyon hálás vagyok az eddig kapott kommentekért, a hosszabban kifejtett hozzászólások pedig többet jelent egy történet írónak mint hinnétek, úgyhogy mindent bele. Ha mégsem éreznétek úgy, hogy írtok pár szép, esetleg kritikus szót, én is kénytelen leszek bevezetni az xy komment után jön csak a következő rész taktikát! Köszönöm, hogy elolvastátok. Millió puszi.
Ancsi.