Minden feszültségemet kiadva ordítottam a párnába. Miért nem tudom egyszer befogni a számat? Talán ez az egyik legnagyobb problémám. De ami még ennél is súlyosabb az Justin. Bonyolultabb mint gondoltam. Hiába gondolom át minden lépésemet, mindig keresztbe húzza a számításaimat. Idegesen pattantam ki az ágyból. Muszáj volt körülnéznem. Muszáj volt találnom valamit ami segíthet megérteni őt. Feszülten nyitottam ki az ajtót, bár semmi okom nem volt, itt még a parketta sem recsegett. Telefonom vakujával világítva nyitottam be a "szobám" melletti ajtón. Egy fürdőszoba. Minden bizonnyal ez az emelet csak vendéghelyiségekből áll. Ha valamit meg akarok tudni egy emelettel feljebb kell jutnom. Minden lépésemre vigyázva haladtam fölfele a lépcsőn. Végigmentem a hosszú folyosón, próbálva rájönni melyik ajtó mögött tartózkodhat. Reménykedtem benne, hogy mint egy átlagos 19 éves fiúnál, nála is kint lesz valami "csak saját felelősségre" vagy hasonló feliratú tábla. De mindegyik ajtó ugyanolyan volt. Meg sem kellene lepődnöm. Ebben a gyerekben semmi átlagos nincsen. Vajon jár iskolába? Óvatosan benyitottam a folyosó végén lévő ajtón. A megszokottnál sötétebb tér fogadott. Sehol egy ablak ahol beáramolhatna a hold fénye.
-Justin? -Suttogtam. Miután megbizonyosodtam róla, hogy a szoba üres visszakapcsoltam telefonom vakuját. Segítségével megkerestem a villanykapcsolót, de mikor felpattintottam közel sem lett olyan világos mint vártam. Halványan izzó vörös fények gyúltak fel a szoba különböző szegletein. Néhol megvilágították a fekete a falakat. A szoba jóformán üres volt méretéhez képest. A közepén egy iszonyatosan nagy kerek ágy volt, vörös és fekete ágyneművel. Tőle kisebb távolságban egy szintén fekete, félhold alakú alacsony polc szerűség volt tele kacatokkal. Mintha csak az ágy széléből vágták volna le. Közelebb sétáltam, hogy jobban szemügyre vehessem. Tele volt bilinccsel és minden egyéb szex kellékkel. Elszörnyedve néztem még egyszer körbe. Mindenütt hangfalak, az ágy felett pedig egy hatalmas tükör. Több mint egyértelmű volt mire is használják ezt a szobát.
Justin szemszöge:
Az ajtófélfának dőlve néztem ahogy tekintete bejárja az egész szobát. Úgy tűnik nincs annyira elragadtatva tőle mint én. Ez volt a kedvenc helyem a házban.
-Tetszik? -Kérdeztem sunyi mosollyal az arcomon, mire tekintetét hirtelen felém kapta.
-Én csak...-Kezdte de egy intéssel belé fojtottam a szót. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd kulcsra zártam.
-Nem szép dolog más házában kutakodni. -Mondtam miközben lassan közeledtem felé. Mikor elé értem, egyik kezével végigsimított csupasz mellkasomon, majd felvezette nyakamon és tarkómra helyezte.
-Remélem ki tudlak engesztelni. -Suttogta. Szavai hallatán éreztem ahogy testem működésbe lép. Derekánál fogva rántottam magamhoz még közelebb.
-Na mi van nagyfiú, ennyire könnyű téged levenni a lábadról? -Morogta miközben kezével enyhén végigsimított férfiasságomon. Ami ha lehetséges még erősebben megfeszült érintésére. Mi van veled Justin?
Erőteljesen fenekébe markoltam mire száját egy apró nyögés hagyta el. Mennyire dögös. Lelöktem az ágyra én pedig fölé tornyosulva hagytam, hogy testünk minden porcikája egymáshoz érjen. Kezeit feje mellé szorítottam, majd apró csókokat leheltem nyakára. Semmi kedvem nem volt tovább finomkodni, nem az én stílusom. Erőszakosan szívni kezdtem puha bőrét, minek hatására halkan felszisszent. Lesz még ennél fájdalmasabb is szivi.
Óvatosan eltolt mellkasomonál fogva.
-Most mi van? -Kérdeztem idegesen.
-Ennek nem szabadna megtörténnie. Ha kiderül nekem annyi. -Suttogta. Sötét szemeit fürkésztem. Csak úgy áradt belőlük a félelem. Ugyan már Justin, te nem az az ember vagy akit érdekel az ilyesmi. Csak folytasd amit el kezdtél. Fene tudja miért de lelöktem magam róla és mellé feküdtem. Kezeimet tarkóm alá helyeztem és a plafont bámultam. Hosszas mozdulatlanul töltött percek után fejemet oldalra biccentve kémleltem arcát. Telt ajkai enyhén szétnyíltak. Ő is engem nézett. Bárki azt hinné, hogy ez a pillanat tökéletes és nyugodt. Pedig közel sem. A feszültség ólomként nehezedett közénk. Halványan elmosolyodott mire én akaratlanul is követtem példáját. Oké Justin elég lesz. Csak azért vagy kedves vele mert meg akarod dönteni.
-Ha most valaki azt mondaná nekem, hogy egy világi köcsög vagy, aki nem törődik senkivel és semmivel. Aki csak a saját érdekeit nézi és szemrebbenés nélkül öl embereket, nem hinném el. -Mondta lágyan.
-Pedig ennél még sokkal rosszabb vagyok. Egy szörnyeteg vagy épp a legrosszabb rémálmod. -Nevettem fel keserűen. A levegő megfagyott. Légzése mintha szaporább lett volna.
-Nem ezt a választ vártad. -Jelentettem ki.
-Miért váltál ilyenné? -Kérdezte keserűen. Rengeteg emlékkép futott végig gondolataimon. Arcok, vér, lövések és egy öblös nevetés ami a mai napig cseng a fülemben.
-Valahol én is megtörtem. Mint ahogy mindenki ebben a szakmában. Csak bennem több mint bárkiben. Lényegében most az én kezemben van minden, de ez igazából csak azt jelenti, hogy alólam csúszott ki leginkább a talaj. -Feleltem szárazon.
-Nem fogsz konkrétumot mondani, igaz? -Kézdezte csendesen. Fejrázással válaszoltam kérdésére. Nagyot sóhajtott bár biztos vagyok benne, hogy nem lepődött meg.
-És te mit keresel ebben az egészben? -Kérdeztem.
-Legyen elég annyi, hogy nem magamtól csinálom. -Felelte keserű mosollyal az arcán. Sejtettem. Nem tudom mikor aludhattam el, de kétségkívül megtörtént. Az ágy üres volt mellettem. Kisétáltam a szobából, egészen a konyháig. Egy kis fecnit találtam a konyhapulton. Kezembe vettem a levelet és
kíváncsian fürkésztem a sorokat.
Jó reggelt Biebs!
Köszönök mindent, és bár pozitívabb csalódás voltál mint gondoltam mi ellenségek vagyunk, és azok is maradunk. És ami a tegnap estét illeti, örülnék ha nem mondanád el senkinek.
Csók V.
Szemforgatva gyűrtem a zsebembe a levelet. Még mindig szörnyen bosszantó ez a lány. De van benne valami ami miatt felfigyel rá az ember. Egyszerre ártatlan és minden túlzás nélkül rossz.
~•~
Sorry girls, hogy ilyen sokat kellett várni de a laptopom szervizben van már egy jó ideje úgyhogy ezt is alig tudtam összehozni. Azért remélem nem csalódtatok, én mindenesetre oda meg vissza voltam a kommentektől úgyhogy továbbra se hanyagoljátok!
Love Ancsi<3
Szia! :)
VálaszTörlésEz a rész eddig a kedvencem mindet imádom de határozottan ez tetszik a legjobban, mert annyira aranyosak voltak hogy nem szívóztak egymással és már kíváncsian várom mit akarsz kihozni kettejük furcsa kapcsolatából. Kb. minden nap néztem van e rész és most fuuuuuu de boldog voltam hogy van remélem a másik blogodban is lesz nem sokára rész mert már annak is nagyon de nagyon érdekel a folytatása. Nagyon ügyes vagy és csak gratulálni tudodok. Csak így tovább !! ::D:D