1. It's not a game anymore

Lassan fújtam ki a cigifüstöt, hagyva, hogy pár másodpercig fehéren lebegjen, végül pedig eltűnjön. Vigyorogva fordultam Ryan felé, miközben unottan a földre ejtettem a csikket. Magabiztos léptekkel sétáltunk be az ajtón. Senki nem ismert minket, mégis mindenki tudta kik vagyunk. Tekintetemet lassan végigvezettem a tömegen, felmérve a lehetőségeket. Aprót biccentettem Ryan felé, jelezve, hogy később találkozunk. A bárpultnak támaszkodó csinos fenék felé vettem az irányt. Hátammal lazán a pultnak támaszkodva helyezkedtem el.

-Milyen érzés a hely leggyönyörűbbjének lenni? –Kérdeztem, miközben a tökéletesen bevált mosolyomat intéztem felé. Halkan felkuncogott és szőke haját kezdte csavargatni. Bárcsak minden ilyen egyszerű lenne az életben. Várjunk csak, hiszen az is. Lágyan végigsimítottam az arcán, majd óvatosan csuklójára szorítva húztam magam után.

-Mit szólnál hozzá ha közelebbről is megismernénk egymást. –Búgtam fülébe. Arcát elöntötte a pír, de egy apró biccentéssel jelezte, hogy nincs ellenére. A kijárat fele szemeim végig Ryant keresték. Még mielőtt kiléptünk volna az ajtón megpillantottam. Épp egy szintén alig pár perce ismert csaj nyakát csókolgatta. Rávigyorogtam, bár tudtam, hogy nem látja és elhagytuk az épületet. Az őr egy elismerő pillantást küldött felém mikor távoztunk. Hány percet is kellett itt tartózkodnom, hogy felszedjek valakit? Tíznél nem többet. Meg sem próbáltam beszélgetésbe elegyedni a mellettem haladó lánnyal, ugyanis még a neve sem érdekelt. Úgyis elfelejteném. Kinyitottam előtte a hatalmas fekete Range Rover ajtaját, végül pedig beültem a volán mögé.

-Hova megyünk? –Kérdezte vékonyka hangon, bár egyértelműen volt már benne.

-Egy gyönyörű helyre. –Kacsintottam rá. (…)

Másnap a telefonom csörgésére ébredtem. Gyorsan kinyomtam mielőtt a mellettem alvó, faszom tudja, hogy hívják felébred. Na nem mintha aggódnék, hogy nem aludhatja az igazak álmát, csak szeretnék lelépni anélkül, hogy észrevenné. Magamra kapkodtam a ruháimat és kiviharzottam a hotelszobából. Szórakozottan dobáltam a slusszkulcsot a kezemben, miközben a kocsim felé haladtam. Bepattantam a volán mögé és visszahívtam Ryant.

-Hol vagy tesó? –Szól bele a telefonba.

-Most jöttem ki a Hilton-ból. –Utaltam a hotelra ahol az éjszakámat töltöttem.

-Haza mész? –Kérdezte.

-Igen.

-Ott találkozunk. –Szólt bele utoljára és kinyomott. Fújtatva vágtam le a telefont az anyósülésre. Semmi másra nem vágytam csak egy kis egyedüllétre a saját birodalmamban. Annyiszor átkoztam magam, hogy adtam Ryan-nek egy kulcsot a házamhoz, mégsem kértem soha vissza. Végül is olyan mintha a testvérem lenne. Valamint azon kevés emberek közé tartozik, akik ismerik a legsötétebb titkaimat. Nem csak ismeri, de még a része is. És itt most határozottan nem arra gondolok, hogy én lennék Hannah Montana. Röpke negyed óra alatt már a garázsba tolattam, ahol csak úgy sorakoztak a drágábbnál-drágább kocsik. Felakasztottam a slusszkulcsot a többi mellé és elindultam a bejárat felé. Ahogy arra számítani lehetett, a kispöcs már a hűtőmet fosztotta. Morogva pacsiztam le vele, majd szó nélkül a nappali hatalmas bőrkanapéja felé igyekeztem. Ryan velem szemben terpeszkedett el egy zacskó chips kíséretében. Hangosan rágcsált, miközben én csak meredten bámultam rá, várva, hogy végre kinyögje mit akar. Ugyanis „vadászat” után soha nem keressük fel a másikat legalább délig, hacsak nem valami fontos ügy van a dologban. Jelen pillanatban pedig még kilenc óra sem volt.

-Hogy sikerült a tegnap este? –Kérdezte két falat között.

-Egynek elment. De igazán hagyhatnánk a mellébeszélést.

-Figyelj Justin, egy nagyon komoly lehetőségről van szó. –Kezdett bele mondandójába.

-Akkor hol vannak a többiek? –Vontam fel szemöldököm.

-Gondoltam előbb beszámolok neked. Elég kockázatos az ügy. Akár bele is kerülhet pár emberünkbe. –Hajolt előre. –John T. küldte szét a megbízást. De nem csak nekünk, hanem Ed csapatának is. –Magyarázta. Rezzenéstelen arccal koncentráltam mind a nevekre, mind a lehetőségeinkre.

-Pontosan miről lenne szó? –Tértem rá a lényegre.

-Emlékszel a gyártelepre amit a múlt hónapban majdnem felrobbantottunk? –Kérdezte, mire én egy apró biccentéssel jeleztem, hogy folytassa. –Szóval, mint kiderült ott maradt az egyik chip. A hely tele van TNT-vel, és minden bizonnyal Edék sem fognak meghátrálni. Valamint azt sem tudjuk, hogy hol van. De ha még meg is találjuk, el kell juttatnunk Japánba. –Zárta le mondandóját. Arcomat a kezeimbe temetve kezdtem mérlegelni.

-Mit nyerünk ezzel az egésszel? –Kérdeztem.

-40.000 Dollár és egy egész évre bebiztosítanak minket. –Ryan válasza minden lehetséges aggodalmat kiölt belőlem.

-Benne vagyunk. –Jelentettem ki. Legjobb barátom hatalmasat nyelt, de egy aprót bólintott. Biztos voltam benne, hogy ő is benne van. De még ha nem is lenne így, az én szavam sokkal többet nyom a latban.

-Hívd át a többieket és Susant pedig állítsd rá a másik csapatra. Én elmegyek zuhanyozni. –utasítottam, miközben elindultam felfelé a lépcsőn. A ruháimat bevágtam a szennyesbe. Nem tököltem túl sokat a víz alatt, ugyanis biztos voltam bene, hogy egy fél óra sem kell és már mindenki lent fog gyülekezni. Bevonultam a hatalmas gardróbba, amit bármelyik nő megirigyelne és magamra kapkodtam a ruháimat. Nadrágomat lennebb toltam, hogy tökéletesen látszódjon alsónadrágom Calvin Klein felirata. Egy kevesebb időt még babráltam a hajammal, majd pontban fél óra elteltével már a többiek társaságát élveztem. Felvázoltam nekik a helyzetet és, hogy mi lenne a feladatunk. Kétlem, hogy ne lett volna bárki, aki ne tartott volna ettől az ügytől, de nem volt beleszólásuk.

-Még ma este végrehajtjuk. –Jelentettem ki. Telefonom csörgése zökkentett ki. Susan neve állt a kijelzőn. Ő volt az egyetlen női tag a csapatban. Bár ő inkább a tech részét végezte.

-Megtudtál valamit? –Kérdeztem rögtön.

-Este kilenckor indulnak. Négyen mennek be az épületbe, a maradék emberük pedig kívül lesz. Ők korábban oda mennek, de pontosan nem tudtam kideríteni, hogy mikor. Alkonyat előtt semmiképp nem kellene oda menni. –Hadarta el az információkat.

-Értem, köszi. Ha kiderítesz még valamit azonnal hívj! –Tettem le a telefont.

-Nyolcra megyünk oda. Ryan, Jim, Eric és én megyünk be. Tom te az északi oldal sarkánál leszel a kocsival, Jake te pedig a déli oldalon leszel. Nem szállhattok ki az autókból. A többiek pedig elintézik az őreiket, de csak miután mi bejutottunk. Világos? –Néztem körbe. Mindenki egyetértően bólintott. (...)

Idegesen markoltam a kormányt. Mellettem Ryan, mögöttem pedig a srácok ültek akikkel bemegyünk az épületbe. Akármennyire is nem akartam beismerni tartottam a mai ügy-től. Nem attól, hogy valami bajom esik, hanem, hogy a csapattársaim elbuknak, vagy esetleg, hogy Ed csapata előbb szerzi meg a chip-et. Ez már nem a jól megszokott biztos siker féle ügy volt. És ez még csak a kezdet. Ez többé már nem csak holmi játszadozás a pénzért. 

~

Íme az első rész. Itt még semmilyen szerelmi szál nem indult el, ez leginkább az egész sztori felvázolása. A következő részben viszont kiderül, hogy is kerülhet egy ilyen szituációba bármilyen lány. Remélem tetszett!